Oleo-Mac és Efco márkaképviselet


Központ: Hermes Áfész Budapest, H-1131 Béke utca 137.    Telephely: Hermes Áfész Budakalász, H-2011 Luppa szigeti elágazás    Telefon: (+36 26) 340 488   Fax: (+36 26) 340 438

NYITÓLAP OLEO-MAC KÍNÁLATUNK EFCO KÍNÁLATUNK OLEO-MAC TERMÉK KATALÓGUS EMAK ISMERTETŐ KAPCSOLAT
PARTNEREINK VARGA NORBERT FAFARAGÓ - INTERJÚ - ÚJ! SZERVIZLISTA MŰSZAKI SEGÍTSÉG HERMESCSOPORT.HU
OLEO-MAC TERMÉK ÁRLISTA OLEO-MAC MUNKARUHA ÁRLISTA OLEO-MAC KENŐANYAG ADATLAPOK OLEO-MAC ALKATRÉSZ ÉS TARTOZÉK VÁSÁRLÁS

  • norbi_01
  • norbi_02
  • norbi_03
  • norbi_04
  • norbi_05
  • norbi_06
  • norbi_07
  • norbi_08
  • norbi_09
  • norbi_10
  • norbi_11
  • norbi_12
  • norbi_13
  • norbi_14
  • norbi_15
  • norbi_16
  • norbi_17
  • norbi_18
  • norbi_19
  • jquery carousel
  • norbi_21
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21


Varga Norbert
láncfűrészes fafaragó

Interjú



Intuitív, őszinte, szenvedélyes, tehetséges fafaragó, akivel két év alatt megfordult a világ.
Folyamatosan pörög, állandóan új projekteken töri a fejét.
Bagoly, traktor, vaddisznó, angyal, szakállas ember, medve, sárkány, Predátor, római harcos katona...
Megannyi csodálatos alkotás került már ki a kezei közül, hiszen fáradhatatlanul, szinte megállás nélkül dolgozik, naptárja szeptemberig betelt, de mindeközben jótékonykodásra sem sajnálja az időt.
Nem szereti a művész úr megszólítást és végtelen szerénységgel kezeli a hirtelen jött sikert.
Munkája a szenvedélye, minden faragáshoz kellő alázattal, odaadással és alapossággal kezd hozzá.
Büszkék vagyunk rá, hogy ő képviseli az Oleo-Mac márkát a fafaragók között, keresve sem találtunk volna nála jobb, hitelesebb, felkészültebb embert.
Varga Norbert láncfűrészes fafaragóval egy debreceni Oleo-Mac bemutatón ültünk le beszélgetni a kezdetekről, napjainkról és távolabbi terveiről.


Hermes: honnan, hogyan indult el, miből született meg nálad a láncfűrészes fafaragás ötlete?

Norbi: Mindez úgy indult, hogy elköltöztem otthonról (Pécs - szerk.), mondhatjuk megyeszékhelyet váltottam és eldöntöttem, nem szeretnék tovább rabszolga lenni és multinál dolgozni.
Mindenképpen valamilyen egyéni vállalkozásba szerettem volna kezdeni, ami fával kapcsolatos, de nem asztalos munka és olyan, ami nincs Magyarországon.
Maga a láncfűrészes fafaragás igazából egy álom volt, el sem hittem, hogy én ezt tudnám csinálni.
Rengeteg videó található a neten, több tíz-tizenöt évre visszamenőleg más faragóktól, a munkáikról.
Aki legjobban inspirált, egy John Melo nevezetű faragó és az ő öreg szakállas ember faragása, ott valami eldőlt...
Sokáig próbáltam pályázni mint kezdő vállalkozó, az indulókat segítő pályázatokon, de mindenhol el lettem kaszálva.
Ennek ellenére rendületlenül készítettem apróbb tárgyakat, dísztárgyakat, amiket kézműves vásárokon, piacokon értékesítettem és közben egyre jobban belevetettem magam a kutatásba, hogy mi is kell egyáltalán a láncfűrészes fafaragáshoz.
A fűrész az egy dolog, de minden más szerszám nehezen beszerezhető Magyarországon, sőt a piac sem nagyon ismerte itthon, hogy mi az a carving lap, de például a különböző csiszoló eszközöket egyáltalán nem lehetett beszerezni, mindennek utána kellett járni interneten.
Készítettem egy költségvetést és irtózatos összeg jött ki, amit be kellett volna fektetni a vállalkozásba.

Egyik nap úgy döntöttem, hogy ha az akkori fűrészemmel - ami egy sima erdészeti fűrész volt - nem tudok kifaragni egy baglyot, amit a soron következő piacon el tudok adni, akkor nincs értelme vele foglalkozni.
Igazából az első faragás az így készült, majdnem egy napom ment rá az első bagolyra, de azon a hétvégén azt el is adtam.

Ez adott egy olyan löketet, hogy a következő 5 napból amíg a piacra készítettem a tárgyakat, 4 napot azzal töltöttem, hogy kisebb dolgokat csináltam, egy napot pedig csak láncfűrészes fafaragásra szántam.
Jött a következő bagoly, kivittem, eladtam, majd a következő szakállas ember, kivittem, eladtam...
A piacon árult mellettem egy házaspár - velencei lakosok - a feleségnek nagyon tetszett a bagoly, a férjnek nagyon tetszett a szakállas ember.
Meséltem nekik, hogy külföldön a kiszáradt, beteg fákat kifaragják és ott marad a helyén egy alkotás.
Végül egy cseresznyefát faragtam meg nekik a házuk előtt, egy bagollyal és egy szakállas emberrel, egészen nyomott áron inkább a referencia és a gyakorlás motivált.

Ezzel a munkával már tovább tudtam menni.
Az utcánkban volt egy nagy, beteg akácfa és az előző munkával a hátam mögött már tudtam a polgármesternél kopogtatni, hogy kifaragnám az akácfát, egyrészt, hogy legyen további gyakorlatom, másrészt az újabb referencia miatt.
Egy érdekes sztori ehhez kapcsolódóan, mint kezdő vállalkozó nem voltam túl jól felszerelkezve szerszámokkal, így bevállaltam a teljes szezonra egy birtok fűnyírását, csak azért mert a tulajdonos előre kifizette a munkát.
Ebből az összegből vettem meg a kezdő faragó szettet, s tudtam elkezdeni a faragást.
Ez egy nagy volumenű munka volt, mi utcatáblának hívjuk, 6 méter magas, házikókkal, a szokásos bagollyal és szakállas emberrel, illetve az utcanevek, amik még bele vannak faragva ebbe az akácba.

Innentől kezdve, úgymond megnyertem magamnak az önkormányzatunkat, több, különböző méretű nyárfáról volt szó, s az adott utcában lakó emberek megmondhatták, hogy mit szeretnének látni a faragásra szánt fából.
Így indult el a faluban (Pázmánd - szerk.) a faragás, szintén jelképes összegért, inkább társadalmi munkában.
Számomra pedig mint újabb remek gyakorlási lehetőség.

Elsőre azért ijesztő volt a dolog, hiszen ha egy hatalmas, közterületen lévő fát sokak szeme láttára kell kifaragni az nem egyszerű feladat.
Az első ilyen munkánál, kb. fél óra után azt mondtam, hogy nem csinálom tovább.
Igazából, s ezt nem tudom szebben mondani, be voltam iszonyatosan parázva, de pont ezért kellettek az ilyen munkák, hogy egyrészt fejlődjek másrészt magamban a hitet erősítsem...

Valahogy így indult, és ami még nagyon fontos, abban az első egy-két hónapban, mikor ezeket a munkákat osztogattam meg a közösségi hálón, felfigyelt rám, illetve a faragásaimra egy sopronkövesdi, több művészeti ággal foglalkozó ember - akiről mondhatom, most már, hogy a barátom.
Ő évente szervez egy faragó tábort, tavaly volt az ötödik.
Minden évben készül 6-7 nagyobb faragás és ez a falut díszíti.
Nincs megszabva, hogy mit, ebben az alkotó táborban mindenki azt farag amit szeretne.
Látva a munkáimat a facebook-on, meghívott az aktuális táborba.
Nagyon érdekes és izgalmas volt, a mai napig emlékszem, hogy mennyire feltöltődve jöttem haza, mindenki - heten voltunk faragók - teljesen más stílussal, teljesen más szerszámozottsággal jött, kimondottan láncfűrésszel egy szlovén-magyar fiú faragott, aki itt-ott azért használt ő is vésőt.
De olyan aki végig fűrésszel dolgozik, én voltam egyedül.
Ott akkor annyi mindent el lehetett lesni, ötleteket, látásmódokat a többi faragótól, utána indult be az élet.

Ott ismerkedtem meg Reinhofer Balázzsal (Fűrész Mánia - szerk.), akinek köszönhetően a későbbiek során kapcsolatba kerültem a Hermes-szel.
Akkoriban három fűrész volt a birtokomban - konkurencia gépei - elkezdtem mindenhova leveleket írogatni, nem kértem soha semmit ingyen, csak valami kedvezményt, támogatást, együttműködés lehetőségét.
A külföldi videókat látva tudtam, hogy kb. milyen gépparkra van ahhoz szükségem, hogy adott méretű munkákat meg lehessen csinálni.
Tulajdonképpen, mindenhonnan mint egy bűnöző el lettem hajtva.
A mai napig nem értem, hogy miért, hiszen ismertem magát a márkát de az Oleo-Mac magyarországi forgalmazóját nem támadtam be ezekkel a levelekkel.
Abban az évben indult el a Fűrész Mánia és a Kertmotor.hu együttműködése, amelynek keretén belül Balázs és csapata vállalta, hogy minden Oleo-Mac fűrészről készítenek egy bemutató filmet, abszolút márka független külsős csapatként.
Ezen felbuzdulva gondoltam egyet és felvettem a kapcsolatot a Kertmotor.hu-val - akkor még azt gondolván ők a magyarországi Oleo-Mac forgalmazók - és felvázoltam egy együttműködés lehetőségét.
Meglepő gyorsasággal, pár órán belül már választ is kaptam Adriántól (Kertmotor.hu tulajdonosa - szerk.), hogy írjam meg mik az elképzeléseim, mire lenne szükségem.
Mindez 2016. szeptember elején volt, s Balázs már akkor jelezte, hogy lesz egy bemutató októberben Budakalászon, a Hermesnél, ahol 30 perc alatt kellene valamit faragni.
Tudtam, hogy vannak az úgynevezett speed carver bemutatók, amikor fél óra alatt valamit ki kell faragni, de hát messze nem tartottam még ott, hogy én fél óra alatt összedobjak egy baglyot.
Azaz fél órának indult első körben, majd következő nap már csak 25 perc állt rendelkezésemre, igazából nem is akartam elvállalni, mert azt mondtam, hogy nem lehet megcsinálni.
Két gépet kellett összehasonlítanom akkor, a Husqvarna 135 illetve az Oleo-Mac GS 410 C típusokat, nagyjából tudtam, hogy kb. súlyra azonosak, elkezdtem otthon erre gyakorolni.
Szó volt róla, hogy kapok egy Oleo-Mac gépet, de közben a sajátommal elkezdtem szalagsoron gyártani a baglyokat, kb. 15-16 bagoly készült el így stopperórával.
Elég hamar eljutottam arra szintre, hogy ezt meg lehet csinálni, már csak az volt hátra, hogy a minőségén finomítsak, minél szebb legyen.
S akkor eljött a nagy bemutatónap a Hermesnél, mondhatjuk elég nagy sikerrel, aminek a végén Tamással (Proksz Tamás az Oleo-Mac brand menedzsere - szerk.) leültünk beszélgetni a távolabbi tervekről.
Ott jött az a kérdés, ki tudja azt mondani erre az "ismeretlen" márkára, hogy odaáll mellé.
Én azonnal megragadtam a lehetőséget, hogy ha ebből komplett gépparkot lehet csinálni, nem is kérdés, odaállok.
Majd decemberig síri csönd, nem történt semmi, így rátelefonáltam Adriánra, hogy akkor lesz valami vagy sem, tehát szeretnék tudni egy konkrét választ.
Következő nap állt meg a ház előtt a futár autó és pakolta ki az összes fűrészt, amit kértem.
A márka mellett így tettem le a voksomat.
Ez azóta sokat változott, mert akkor azt mondtam, oké Oleo-Mac gépekkel faragok, a márka egy dolog, de ami mellette kialakult, azok az emberi kapcsolatok a Hermes-szel, az sokkal többet számít nekem,mit az, hogy megkaptam a gépeket.

Hermes: A márkával kapcsolatban soha nem voltak kétségeid, teljes mellszélességgel tudtad letenni a voksodat az Oleo-Mac márka mellett?

Norbi: Gyerekkoromból ismertem az Oleo-Mac márkát, Pécs belvárosában volt egy nagy kirakatos Áfész bolt, ahol ki voltak rakva a gépek, sőt a szomszédunknak is Oleo-Mac fűkaszái voltak.
Alapvetően mindig is Husqvarna párti voltam.
Nekem az a véleményem, hogy a láncfűrész ugyan olyan menő mint egy sportkocsi...
Vannak emberek akik gyűjtik a szalonfűrészeket és alapvetően az számít, hogy néz ki.
Amikor hozzám került a GS 410 típusú láncfűrész voltak kétségeim, van egy széria, ami nekem sem tetszik külsőre.
De az első faragásnál, a munkavégzés minősége miatt azonnal megfogott, egyszerűen nem tudtam belekötni, kifogástalan.
Vannak különböző fórumok, amik arról szólnak hogy 8-10 óra után meghalnak ezek a fűrészek.
Ha kiírnám, hogy ezek a gépek mennyit mentek, irdatlan sok munkaórát, az elmúlt egy másfél évben, már rég a kukában kellene lenniük.
Ez egy rendkívül gépgyilkos munka, a gép csak pörög mint az állat, nem a klasszikus faforgácsot dobja ki, hanem ezt a finom csiszolóport ami keveredik a lánckenő olajjal, tehát ideális arra, hogy tönkretegyen egy fűrészt.
Ezzel együtt azt kell mondjam, hogy minimális a szervizköltsége, de ezt Tamás jobban tudja, szinte nevetséges az alkatrész utánpótlás ami idáig volt már, pl. dugattyúcsere, fékszalag csere.

Hermes: Kanyarodjunk vissza egy pillanatra 2016. decemberéhez, amikor is megállt a futár a házad előtt...

Norbi: Igen...
A gépek ismeretének hiányában, nyilván kértem olyat is, amiről nem tudtam mire való, de ezt menet közben javítottunk pl. 947, GS 520...
Ezek is jó fűrészek, de nem arra amire én használom, tehát ilyen jellegű problémáim voltak csak.
Ezzel kb. egy időben megismerkedtem egy nagy megrendelőmmel, aki emberes rönkökből kért faragásokat.
Majd a sors hozta így nem tudom, de ahogy neki elkezdtem dolgozni, párhuzamosan a piacon megismert vásárlóimból is kikerült egy olyan megrendelő, aki Velence város önkormányzatának parkfenntartásáért felel.
Ő egy nagyon látványos helyen a Velence korzón, öt hatalmas fa faragásával bízott meg.
Ez mindegyik olyan munka volt - én alapvetően nem szeretem a rivaldafényt és nem szeretek szerepelni - ahol központban van az ember és szerepelni kell.
Ráadásul tetézte az, hogy Velencén, a korzón, ahol megtalálható ez az öt faragás, teljesen mindegy milyen idő van, ha süt a nap, ha fúja szél, ha esik az eső itt mindig vannak turisták, jönnek mennek az emberek.
Azért az elég látványos, amikor az ember áll egy hat méter magas állványon és kaszabol...
Ezt az öt faragást elég sokáig, majdnem egy hónapig csináltam, igazából ez egy ingyen reklámfelület, a Facebook-on rengeteg megosztást kapott, olyan helyekre eljutott és olyan helyekről találtak meg mint pl. Szerbia / Tótfalu, ez egy magyar lakta település ahova meg is hívtak faragni.
A sopronkövesdi alkotótábor tagjaival együtt utaztunk ki a magyar kultúra támogatására.
Ők egy nagyon szegény település, ilyesmikre nincs pénzük, ezért fel is ajánlottuk, hogy szállásért meg ha az alapanyagot biztosítják, akkor megfaragjuk nekik amit szeretnének.
Így elindultunk a magyar kultúra ápolása vonalon, ennek köszönhetően talált meg egy magyar kultúra lovagrend alapító, ők ugyan ilyen rendszerben faragnak csak a szlovén oldalon.
Mindenhol olyan embereket ismertem meg, akik hozták a következő munkákat.

Hermes: Akkor innentől elkezdett több szálon futni a sztori...

Norbi: Igen, mint egy polip karjai...
Több szálon indult el...
Számomra egyébként meglepő gyorsasággal, nagyon sokat dolgoztam kereskedelemben, sok vállalkozó barátomnál végignéztem, hány év kell ahhoz hogy egy vállalkozás elinduljon.
Amikor elkezdtem pontosan tisztában voltam vele, nem az lesz, hogy már holnap után talicskázni lehet a pénzt, ezt persze még ma sem lehet :), de viccet félretéve tudtam, ennek kell minimum 4-5 év hogy elinduljon, ehhez képest mondjuk kicsivel több mint egy év telt el az első faragásom óta, mikor már országhatárt is elhagytam.
Közben voltak egyéb jellegű rendezvények, mint pl. 2017. májusában Hódmezővásárhelyen a kiállítás, az volt első olyan hely, ahol még inkább cirkuszi mutatványosnak éreztem magam a 3x3-as kalitkában...

Hermes: Munka közben feszélyez ha néznek vagy ki tudsz kapcsolni?

Norbi: Ha elindítottam a fűrészt akkor már nem, kb. az első 5-10 perc, ami feszélyez, utána már nem érdekel.
Amúgy én nagyon szigorú vagyok magammal, sokszor megkapom, hogy miért fikázom le a munkáimat...
De az, hogy mindennel elégedett legyek nem nagyon van, talán a traktor.
Persze abban is látok hibát, de az olyan, ami már a fába nem fért volna el.
Sokáig érdekelt az emberek véleménye, ki mit gondol ki mit akar, stb., de már egy jó ideje úgy vagyok vele, hogy a megrendelő, aki kérte, ő legyen elégedett és ha látom is az arcán az elégedettséget, akkor onnantól kezdve más véleménye nem érdekel, magamban elkönyvelem, hogy ennek vagy annak a keze vagy a lába nem jó, és legközelebb arra jobban figyeljek oda...
Mert egyébként fafaragó iskola nincs Magyarországon.
Kint Ausztriában, Németországban tartanak ilyen jellegű oktatásokat, bizonyos összeg fejében megmutatják a tippeket trükköket mit hogy kell kivágni, stb.

Hermes: Külföldön legalább az alaptechnikákat átadják.

Norbi: Igen, és ez itt a mi esetünkben nulla.

Hermes: Akkor lényegében zsigerből csinálod illetve az évek meg a rutin hozza a gyakorlati tudást.

Norbi: Igen, pontosan az egyik munkából a másikba való átmenet hozza magával a gyakorlatot.
Ezzel nem csak én vagyok így, rajtam kívül van még két ember aki láncfűrésszel farag, ők is saját magukat képezték, képzik.
Mivel nincs rá iskola.

Hermes: Autodidakta módon fejlesztitek saját magatokat.

Norbi: Igen, így van.

Hermes: Közben eljutottunk a tavalyi év őszéig.
Ott voltál az OMÉK kiállításon a Hermes kültéri standján, ahol megfeszített tempóban dolgoztál öt napon keresztül.

Norbi: Ez egy összetett dolog volt, kitaláltuk, hogy legyenek kiállítva kész munkák, addigra volt már annyi tapasztalat, hogy ha valamilyen egész napos faragás történik, az nem köti le az embereket.
Ezért találtuk ki hogy néhány kész munkát kiállítunk, és bemutatjuk az embereknek, hogy ilyet is lehet.
Tamással előre felosztottuk a munkanapokat, összeraktam magamban egy menetet, hogy mit lehet kényelmesen úgy megcsinálni, hogy közben még kommunikálni is tudjak az érdeklődőkkel.
Végül, kisebb nagyobb nehézségek ellenére, amit szerettem volna és tervben volt, azt sikerült kifaragni.

Hermes: Közben a Fűrész Mániával közösen járod az országot, Oleo-Mac termékbemutatókat tartotok, ahol minden alkalommal a nulláról faragsz valamit.
Illetve kitaláltad, hogy az Oleo-Mac gyártójának, az EMAK cégnek készítesz egy hatalmas szobrot.
Erről mesélj kérlek egy pár szóban, hogy született meg a gondolat a fejedben?

Norbi: Ennek egészen karácsonyig nyúlik vissza a története, a nagy megrendelőm kért tőlem ajándékokat üzleti partnerei számára, amelyek mindegyike adott személy hobbijához kapcsolódó volt.
Az egyik ilyen partnere a Spartan Race-en versenyez, elég jó eredményekkel és kitaláltuk, hogy kellene neki egy spártai harcost faragni.
Közben azon gondolkoztam, hogy valamilyen úton-módon magát azt, hogy én az Oleo-Mac márkához tartozhatok, tehát hogy ezt a brandet képviselhetem, szeretném meghálálni.
S ez már akkor megszületett bennem, hogy ha a spártai a görögöké, a római meg az olaszoké, tehát kellene egy harcost faragni.
A lényeg, hogy szerettem volna összekötni a fűrészt az EMAK-ot a római harcossal, megjelenítve a faragáson az EMAK minden brandjét, az Oleo-Mac mellett az Efco, a Bertolini és a Nibbi márkaneveket is.
Egyből, ahogy összeállít a kép a fejemben, be is dobtam a Tamásnak, hogy ez lenne a projekt, igazából későbbre terveztük, de úgy jöttek ki a megrendeléseim, hogy tudtam időt spórolni, és oda ahova meg eredetileg kitaláltuk közben kérdőjelesen bejött Pécsen egy nagyon nagy munka.
Így lett ebből egy kora tavaszi projekt.
Megmondom őszintén ebben benne van az is, hogy ez egy ajánlólevél.
A reakciók, a válaszlevelek amit kaptam...
Hát igazából el sem tudom mondani, nagyon megható, nagyon megtisztelő, a Hermes illetve az EMAK menedzserei,s maga a gyár részéről...

Hermes: Mert hogy - és ezt hangsúlyozzuk ki - hatalmas elismerésben részesültél az olaszoktól.

Norbi: Igen, azt elmondhatom, hogy nem vagyok egy sírós típus, de az utolsó levélnél, amit húsvétkor kaptam, gombóc volt a torkomban.
Alapvetően sem szeretem, ha engem túlmisztifikálnak, művészuraznak, van egy-két ember akitől elviselem, mert tudom, hogy csak szívja a véremet...
De nem szeretem azt, hogy mondjuk meghívnak egy rendezvényre, elküldik előre a plakáttervet, és akkor látom, ki van írva, hogy művész úr, na ilyenkor mindig szólok, hogy ezt ne.
Én magamat nem tartom művésznek.

Hermes: De azt elfogadod, hogy az emberek, a közönség művészetnek tartja a munkádat, a faragásaidat?

Norbi: Hááát el..., nekem ez furcsa, még csak két éve kezdtem el, ez egy hihetetlen történet.
10 év múlva lehet, hogy elhiszem, de ezt most még nem tudom felfogni....
Két év alatt eljutni idáig hihetetlen.
Egy ekkora cégnek, aki gyártja és világszinten forgalmazza a termékeit, a központjában ott van az egyik alkotásom... hihetetlen.

Hermes: Mik a további tervek, hova lehet még innen fejlődni?

Norbi: Nagyon sok faragónak követem a munkáit, hiszen már a képekből is nagyon sokat lehet tanulni, egy állat szőrét, bundáját hogy csinálja, stb.
A cél az, hogy minél élet hűbben szeretnék faragni, még jobban, még pontosabban, fejlődni, sokkal részletgazdagabban alkotni illetve nemzetközileg is egyre ismertebbé válni.
Léteznek láncfűrészes faragóversenyek, rendezvények külföldön, ahová szeretnék kijutni, vinni az Oleo-Mac márkát, illetve a sajátomat is.
Ha körülnézünk akkor a két világmárkát látjuk, és az Oleo-Mac sehol sincs.
Hiába egy nagy gyár, de nekem ezzel kapcsolatban olyan érzésem van, hogy úgy kezelnek, mint a kis hülye gyerek a gagyi fűrésszel.
Aztán fordul a kocka és tök jó érzés, hogy ez a kis gagyi fűrész elmegy a nagy márkák mellett.
Nincs bennem harci szellem, vagy utálat, semmi ilyesmi, de jó érzés a nagy márkák árnyékából kilépni, miközben tudjuk, hogy milyen gigantikus összegek kerülnek ott reklámozásra.
Vannak külföldi faragók, akiknek nagyon adok a véleményére, munkájára, akik odadobják a lájkokat a munkáimra, ez így a szakmai részéről nekem elismerés, hogy odafigyelnek arra, amit én itt Magyarországon csinálok.
Voltak már érdeklődések nagyobb faragóktól, hol vagyok elérhető, pl. akit konkrétan érdekelt, az Kanadából egy faragó, na hát oda kijutni, az egyelőre teljesen esélytelen.
Ez egy nagyon távoli terv, vannak nagyon sok helyen a világban faragó versenyek, lehetőségek, ebbe a keménymagba szeretnék bekerülni.
Illetve minél több olyan dolgot faragni, ami számomra tükrözi nemzetünket.
Pl. nagyon szeretnék betyárokat, hunokat, teljes méretben faragni, mert úgy gondolom, hogy ez a történelmünknek egy nagyon fontos része.
Tehát nem aktuálpolitikai okokból...
Nagyon sok olyan dolgot faragok, ami aranyos meg cuki, de szeretnék valami olyan dolgot is csinálni, ami tényleg mi, magyarok vagyunk.
Tehát amire azt lehet mondani 10-20 év múlva is, hogy erre büszkék vagyunk.
Mivel ilyen munkára még nem jött megrendelés, ezért kitaláltam, hogy saját magamnak faragom meg és ezt még idén szeretném elkészíteni.
Az a terv, hogy a házunk előtt lesz egy kapu, amit egy hun illetve egy betyár fog őrizni.
Ezt a vonalat is szeretném elindítani, mert ezek az őseink/hőseink sincsenek megjelenítve közterületeken, inkább írók, költők, politikusok, pedig ők is a történelmünk, nemzetünk részei.
Engem a hagyományőrzés érdekel, és ez az a témakör, amibe szeretnék belefogni komolyabban.

Hermes: Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, sok sikert, kitartást kívánunk terveid megvalósításához.
Mi nagy örömmel követjük további munkásságodat és beszámolunk minden megvalósult álmodról, tervedről.
Zárszóként szeretnél még elmondani valamit?

Norbi: Igen, szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni a rengeteg támogatást és bátorítást.
Első sorban feleségemnek, Varga-Miklós Ivettnek, aki nem engedte, hogy feladjam, végig mellettem állt és bíztatott.
Proksz Tamásnak és Forró Adriánnak, akik lehetőséget adtak számomra.
Pázmánd polgármester asszonyának, dr.Virányiné dr.Reichenbach Mónikának valamint Velence város polgármesterének, Koszti Andrásnak.
A PBCS powernek és végül, de nem utolsó sorban a Hermes csapatának!




Hermes Áfész - A profi gazdaság! Oleo-Mac és Efco márkaképviselet | Központi E-Mail: Titkárság (titkarsag . kukac . hermesafesz.hu)
Oleo-Mac és Efco hálózati referens: Proksz Tamás (prokszt . kukac . hermesafesz.hu) | Telefon: (+36 30) 984 5028
Weboldal karbantartás, aktualizálás: Pauliny Gábor | 1280*900, vagy nagyobb felbontásra optimalizálva
A weboldalon szereplő adatok és ábrák nem kötelező jellegűek a szállított termékekre vonatkozóan, mivel
a termékeink technológiáját folyamatosan javítjuk. A felszerelés kényelmes használatára vonatkozó adatok,
valamint a technikai jellemzők a jelen weboldalon leírt módon előzetes értesítés nélkül változhatnak.
Néhány cikk nem áll rendelkezésre minden országban, vagy csak igény esetén szállítjuk. | Kód: 001102057 - 2018.
Minden jog fenntartva. | Copyright © 2011 - 2018. | INFORMÁCIÓ, FELVILÁGOSÍTÁS | www.emakgroup.hu
A weboldalon lévő leírások egyszerűsített adatokat tartalmaznak. Részletesen: Termék katalógus menüpont.